Ha azt mondom „madarak”, nem a papagájod jut eszedbe. Ha azt mondom „psycho”, első körben nem az elmeállapotra gondolsz. Mint ahogy a „hátsó ablakról” sem a szellőztetésre asszociálsz. Hogy miért? Mert élt egyszer réges régen a fekete-fehér hollywoodi világban egy kopasz manus, aki egy életre elintézte, hogy ezekről a kifejezésekről az ő műfajteremtő alkotásai jussanak eszünkbe. A hátborzongató zseni augusztus 13-án lenne 111 éves.

Vajon a dédnagymamám mit csinált, amikor kedve szottyant egy másnapi közös piacoláshoz a két utcával feljebb lakó Etelka nénivel? Tán írt neki egy e-mailt? Nem… Esetleg felhívta? Dehogy.

Az én dédnagymamám fogta magát, takarékra tette a tyúkhúslevest, felöltözött illően, magához vett egy keveset az aznapi friss süteményből (mégsem mehet üres kézzel), majd átbattyogott Etelka nénihez. Ott aztán elbeszélgettek arról, hogy kivel mi újság, majd az én dédnagymamám kedvesen meginvitálta barátnőjét a piacra, megbeszéltek egy másnap kora reggeli találkát egyikük háza előtt, majd útra keltek.
Hogy nézne ki napjainkban ez a művelet? Küldenénk Etelka néninek egy mms-t a fonott kosárkáról: HOLNAP PIAC?

A rejtélyek asszonya

Van egy nő, aki elvarázsol bennünket. Egy nő, akit közülünk nagyon sokan visznek ágyba esténként. Egy nő, aki okos, régimódi, angolosan hűvös. Egy nő, aki már több mint 34 éve nincs köztünk, mégis hatással van öregre és fiatalra egyaránt. Egy nő, akit a világon mindenhol ismernek és elismernek. Ő a krimi koronázatlan királynője, Agatha Christie.

Természetesen bemutatni teljességgel felesleges volna, hisz mindenki ismeri, mégis engedtessék meg nekem egy kis elfogultság, hogy művein túl is adjak némi bepillantást a valaha élt legsikeresebb és legtermékenyebb írónő életébe.

Fehéren, feketén, barnán, ízesítve vagy natúr valójában, italként vagy desszertként fogyasztva, táblában, szeletben, pohárban, bögrében, csirkével vagy chilivel? Ne fáradjunk, még a szakavatott hozzáértő, Gombóc Artúr is beleizzadna a feladatba, ha a csokoládé valamennyi formáját és felhasználási módját szeretné felsorolni.

Ismerős az érzés? Ebéd után jól esne egy kocka csokoládé, esetleg mindjárt egy egész tábla? Vagy mindegy, csak csokis legyen? Jó hírünk van: tényfeltáró cikkünkből nem csak az derül ki, hogy kiknek köszönhetjük ezt a minden generációt megszédítő édességet, hanem az is, hogy milyen sok érv szól a fogyasztása mellett, sőt! Kedves Olvasó, aki szégyenkezve nyúlsz a következő tábla után, olvass tovább, ha óriási tudás birtokosa szeretnél lenni, és megismerkednél az egynapos csokoládé diéta rejtelmeivel!

Papramorgó, guggolós, kerítésszaggató, fütyülős, lacibetyárköpés.

Nehezen találnánk olyan embert Magyarországon, aki még soha, semmilyen kapcsolatba nem került a pálinkával. Kinek a disznóvágás, kinek egy átmulatott lagzi, kinek egy súlyos másnap, ami eszébe jut róla. Vagy az, ahogy az édesapja készítette, vagy az, amikor a barátokkal minden gólnál legurul egy kupica, esetleg az, amikor apóspajtással megitta a pertut.
De honnan is származik ez az ital, és mi vezetett odáig, hogy hungaricumként világszerte ismertté és elismertté váljon?